Gyermekkori karácsonyok

Barbi kérésére születik ez a bejegyzés! Köszönöm, hogy rám gondoltál!

Nekem még nincs olyan messze a gyermekkorom, mégis úgy vagyok az emlékekkel, mint a legtöbben, hogy inkább illatok, színek, érzések, benyomások maradtak meg. Így szükségem volt rá, hogy kicsit összeszedjem a gondolataimat. Lehet, hogy még így is csapongó lesz...
Szóval: 24-én délután kezdődött igazán nálunk a karácsony. Míg a testvéreimmel a fát díszítettük, Nagymamám finom, foszlós mazsolás kalácsot sütött. Enélkül elképzelhetetlen még ma is ez a nap. Régebben persze délutáni alvás idején készült a fa, számomra teljesen titokban. Este templomba mentünk, majd a vacsora következett. Ez általában halászlé és sült pulyka volt. Ez a szép szokás máig is él. Majd csengőszó, és jöhetett az ajándékozás. Mindenki a fa alatt találta a sajátját. Ezután órákon keresztül örültünk egymásnak. Ez olyan jó volt! Mivel én vagyok a legnagyobb gyerek a családban, így csak nekem járt a nap lezárásaként az "éjféli mise" is. Persze nem éjfélkor, hanem 8-9 óra tájban. Mi evangélikusok vagyunk, de a falunkban katolikusok is élnek, így szenteste szívesen ápolgattuk az ökumenikus kapcsolatainkat is.
Hogy valami konkrétat is írjak: kb. 5 éves lehettem, amikor esernyőt kértem karácsonyra. Nem is gondoltam, hogy megkapom, azt meg pláne nem, hogy gyönyörű lila, gyermekesernyőt találok a fa alatt. Az örömöm akkora volt, hogy egész este mással sem foglalkoztam, csak az esernyőmmel. Mászkáltam vele a lakásban, az udvaron, aláfeküdtem, pedig egy csepp eső sem esett. A nap lezárásaként pedig egy imában köszöntem meg mindezt: Istenem, köszönöm, hogy ennyire szeretsz engem! Nemcsak a gyönyörű fát küldted nekem, hanem még az esernyőt is! Meg sem tudom hálálni Neked! Ámen


Továbbadnám a lehetőséget Bruercsinek, Zsukkának és Silerikának!