Na, mégegyszer!

Nem hagyott nyugodni a tegnapi bénaságom, bántott, hogy ilyen értetlen vagyok, pedig ketten is a segítségemre siettek! Úgyhogy egy újabb teás kis izét alkottam, a leírt módszerrel, azt hiszem jól értettem, mert az eredmény könnyebben született meg és olyan, amilyennek szerettem volna. Köszi Barbi, köszi Gina! (Azt hiszem, így a táska-cipzár kérdésemre is választ kaptam)
Ezt a darabot ajándékba szánom egy kedves kolléganőmnek, aki most ünnepli a születésnapját. Holnap kapja meg, remélem, örül majd.

Teás kis izé

Már régóta szimpatizálok ezzel a teás kis izével (a terminus technikus tőlem való, nem szeretem az angol elnevezéseket, mivel nem áll hozzám közel az a nyelv - sajnos). Valahol régen találtam leírást hozzá, de az csak a méreteket közölte, egyebet nem. Hát táskás tapasztalataimat számba véve nekiestem a megvarrásnak, de a cipzár megint gondot okozott. Lehet, hogy kézzel kellene bevarrni? Elég kicsi a darab, Berni nagyon küzdött vele. Szándékosan nem lett díszesebb, majd a következő!

Karácsonyra készülve

Ezeket a képeslapokat készítettem mostanában. A módszerem a papírra varrás volt. Nagyon tetszik ez a technika, épp nekem való. Szép dolgokat lehet vele viszonylag egyszerűen és pontosan alkotni (ámde nem gyorsan :(!). Szóval ajánlom minden kezdő foltvarró figyelmébe, bár tudom, hogy sokan nem szeretik, ha az előírtaktól nem lehet eltérni, márpedig ez a technika nem enged ekkora alkotói szabadságot! Viszont a méretet és az anyagokat tetszőlegesen lehet variálni. Engem tökéletesen kielégít.
A képeslapokat saját elképzelésem alapján készítettem,vagyis a papírt nem szedtem le az anyag hátoldaláról, hanem erre ragasztottam a műszaki rajzlapot, majd az egészet sűrű cikkcakkal elszegtem. És itt jön a probléma! A tű teljesen elvágta a papírt. Ti milyen módszerrel készítetek képeslapot? Hogyan oldjátok meg a szélét?
Előre is köszi az ötleteket, mert tudom, hogy fogok pár jótanácsot kapni a kedves blogoló ismerőseimtől :)! (Még mindig örülök Nektek!)

Novemberi ünneplés

Ma este csajos bulin voltam. 3 szülinapot és egy névnapot ünnepeltünk a barátnőimmel. Mindannyian épp mostanság értünk abba az életszakaszba, hogy elköltöztünk a szülőktől, lakást vettünk, férjhez mentünk. Így arra gondoltam, hogy a legideálisabb ajándék egy kis üdvözlő házikó lenne mindenkinek. Íme, ezek készültek. (a legelőször készítettet is elajándékoztam, 3 megvarrására már nem volt időm). A szürke még egy bordó masnival lett gazdagabb, nélküle kicsit egyhangú. De ami a lényeg: nagy volt az öröm! :)

Japán csodák

Nézzétek mit találtam itt: http://www.kitty-paw.com/board/zboard.php?id=PatternShare! (Segítsetek, hogy kell belinkelni?) És leírás is van hozzá! Eyg nagy kupac ötlet! Kár, hogy időt nem adnak mellé ajándékba! :(

Elkészült a házi feladat!

Már korábban mutattam, hogy szabadon szabott négyzetek készítését kaptuk házi feladatként a szombati tanfolyamra. Íme, ez lett a végeredmény! Hát igen, ez is egy tanulódarab, van mit tökéletesíteni. Itt van például a cipzár! Ti hogyan varrjátok be szépen, esztétikusan? Várom a tippeket! :) És ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek a kedves, segítőkész, építő megjegyzéseket. Hihetetlen élmény ez a blog! Nehezen szántam rá magam, kicsit félve, de nem bántam meg. Sosem hittem volna, hogy ezáltal ennyi kedves és értékes embert ismerhetek meg!
Köszönet nektek és értetek! :)

Iskola

Tanár-házaspár lévén talán nem csodálkoztok, hogy megint egy újabb naplóborítót mutatok. Pár hónapja készült a férjem osztályának. (Azóta már szebben tudok cikkcakkozni, de persze a gépet is lecseréltem.) Kicsit sötét, de egy érettségiző osztálynak mégsem varrhatok Zsuzsisat. Azon töröm a fejem, hogy ha már így belejöttem a borítók gyártásába, varrnék az összes osztálynak, ahol tanítok. A nagyobbaknak van pár ötletem, de nem találtam igazán jó gyerekes mintát az alsósoknak. Minden osztálynak mást szeretnék, Zsuzsi már kilőve. Ja, 9 db borítóról lenne szó, ebből 6 db kicsiknek való. (hú, inkább ne nagyítsátok ki a képet, jó?!)

Felfedezés

A sok német PW-oldalon barangolva belebotlottam ebbe:
http://www.quilt-patchwork.de/Taschen
Remélem, azért sikerült valakinek valami újat és hasznosat mutatni. (Én elájultam tőle)

Zsuzsi iskolába megy

Úgy látszik az előző két bejegyzésem nem keltette fel senki érdeklődését, úgyhogy mutatok mást.
Két naplóborító. Eredetileg mindkettő alsósoknak készült, teljesen egyformát akartam, mert az egyik a kedvenc osztályomnak, a másik pedig Keresztmamám osztályának készült. Gondoltam, hogyha nem lesz egyforma, akkor nem fogok tudni választani. De bármennyire is igyekeztem, nem voltam képes hajszálpontosan ugyanazt kétszer megvarrni. Persze a különbség nem nagy, de azért mégis van. (Sőt, a fényképen lehet, hogy nem is látszik igazán, de kíváncsi vagyok, ki veszi észre :))

Ajándék 2.

Igaza van Ginának, az előző kép kevés a segítséghez! Remélem, így már könnyebb! :)

Ajándék

Ma kaptam ezt a könyvet. Csodás dolgok vannak benne, de nem igazán tudom még használni, merthogy angolul van. Én meg csak németül tudok... Tudtok nekem segíteni? Még senkinél sem láttam ezt a technikát. A könyvben sok a szöveg, de kevés az ábra, így nem tudom, mit kellene csinálni. Pedig nagyon szeretném! Segítsetek! Köszi! :)

A gyógyulás útján

Tegnap beteg lettem. Nem nagy dolog, csak egy kis nátha, meg torokfájás, hangszálgyulladás. Ez épp arra jó, hogy munkaképtelenné tegyen, ámde mindannyian tudjuk, hogy egyik tünet sem akadályoz a foltvarrásban. Így hát a mai napot Bernike (a varrógép) és az anyagaim közt töltöttem. Lett is szépen eredménye, de sajnos nem tehetek fel képet róla, ugyanis karácsonyi ajándéknak szánom. Szerencsés vagyok a családommal, mindenkinek tetszenek az alkotásaim, így jelentősen megkönnyítik a "mi legyen a karácsonyi ajándék?" problémájának megoldását. Mindenkinek varrni fogok. Ez nem kevés munka, népes családom van hála Istennek!
Azért ma is tennék fel egy képet: az eddigi legnagyobb munkám, egy falvédő. Nagyon élveztem varrni, de a tűzés nem volt könnyű. Akkor úgy gondoltam, nem csinálok egy darabig ilyen nagyméretű dolgot, de az emlékek máris megszépültek, azóta takarón töröm a fejem.

Házi feladat

Szombaton újra tanfolyamra megyünk - hosszú szünet után. A házi feladat, hogy szabadon szabott négyzeteket készítsünk, amiből majd nagy pakolós szatyrot varrunk közösen. Bruercsi kérésére közzéteszem, meddig jutottam, de gyanítom, hogy vmit elszúrhattam, mert a csík 88 cm lett, ami még félbehajtva is sok egy szatyornak. Legalábbis szerintem. De lehet, hogy nem kellett volna csíkokat közé varrnom, mert ettől csak hosszabb lett. És persze a fotón is látszik, hogy mint mindig, most is pontatlan voltam. Pedig lassan, türelmesen dolgoztam. Legalábbis magamhoz képest. Ti hogyan tudtok pontosan dolgozni? Lassan? Esetleg többször visszabontjátok? Vagy van ennek is vmi trükkje? Esetleg a rutin meghozza? Várom a jótanácsokat!

Dóri táskája

A mai napom táska- ill. pénztárcavarrással telt. Mindkettő ajándék lesz egy kedves barátunknak, akinek sok szép fotót köszönhetünk. Sajnos a kép nem lett tökéletes, valahogy nem sikerült a fényviszonyokat és a gép adottságait összehozni. Élőben jobb. Remélem holnap örül majd, ha megkapja.

Süti

Azt ígértem, hogy főként foltvarrással kapcsolatos dolgokról fogok írni, de nem tudom megállni, hogy közzé ne tegyek egy tuti receptet. Vasárnap vendégségben voltunk a szüleimnél. Édesanyám, aki híres a finom süteményeiről, újra nagyot alkotott. A bőséges választékból az amerikai krémest szeretném közzétenni.

Hozzávalók:
Tészta:
7 tojássárgája
20 dkg cukor
20 dkg liszt
1 cs. sütőpor
2 evőkanál kakaó
13 evőkanál víz

Krém:
7 tojásfehérje
5 evőkanál cukor
2 cs. vaníliás puding
5 dl víz

Teteje:
3-4 dl tejszín

Elkészítés:
Tészta:
Összekeverjük a hozzávalókat, majd 180°-os sütőben kb. 20 percig sütjük.

Krém:
Kemény habbá verjük a tojásfehérjét 3 ek. cukorral. A pudingot felfőzzük az 5 dl vízzel, illetve 2 ek. cukorral, és még forrón összekeverjük a tojásfehérjével, majd ráöntjük a tésztára és még 10-15 percig sütjük szintén 180°-on.

Teteje:
Felverjük a 3-4 dl tejszínt és a kihűlt tésztára kenjük, végül megszórjuk reszelt csokival.

Édesanyám szerint a legjobb a Hulala tejszín, mert olyan keményre fel lehet verni, hogy napokig megtartja az állagát, nem esik össze. (Ezt én is tapasztaltam már).

Isten hozott

... kedves Olvasó immáron a második bejegyzésen. Mivel már hetek óta figyelem a blogokat, engem is megfertőzött az üdvözlő-házikó-láz, így hát varrtam egyet. A sok-sok tapasztalat, jótanács után úgy döntöttem, hogy a legegyszerűbbnek tűnő utat választom, azaz filcből készítem. Így nem kellett a kifordítással bajlódni. (Nem is igazán értem, hogy megy ez másoknak...) És ami szintén tetszett: hamar elkészült. (Persze a hímzéstechnikámon még nagyon sok finomítanivaló van.)

Na, akkor kezdjük...

Régóta szeretném elindítani ezt a blogot, de nálam a dolgok viszonylag lassan születnek meg. Ez sem kivétel. Pár napja regisztráltam, tehát a blog már élt, de bejegyzés még nem volt benne. Ma viszont elérkezett a történelmi pillanat, mert ketten is szerettek volna olvasni tőlem valamit. Ennek pedig igazán nem lehet ellenállni! Hogy miről írok majd? Magam sem tudom, de egyelőre biztos, hogy a legtöbb bejegyzést a foltvarrásnak szentelném. Nyáron kezdtem el vele foglalkozni, bár kb. 10 éve tervezem, hogy nekilátok varrni. Azóta teljesen megfertőződtem! Majd meglátjátok!