Kenyérrecept

Zsukka kérésére leírom az előző bejegyzésemnél bemutatott kenyér receptjét. Remélem, más is kedvet kap az elkészítéséhez, mert tényleg nagyon egyszerű és finom.

Először Cicvarektől halottam a dagasztás nélküli kenyérről. Az ő receptjét vettem alapul. Szerintem ez is nagyon finom, tavaly decemberben sütöttem meg, de akkor még nem kattantam rá a dologra.

Az én verzióm:
50 dkg fehérliszt, 25 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, 1 cs. szárított élesztő, 1 ek. só, 1 ek. méz, 1 dl tej, 5 dl víz. Először a száraz hozzávalókat öntöm egy tálba, ami elég nagy ahhoz, hogy a tészta megkeljen benne. Ezt össze is keverem rögtön. Aztán jön a méz, majd a folyadék. Fontos, hogy ez langyos legyen. Ekkor egy fakanállal az egészet összekeverem, de csak addig, hogy a liszt "eltűnjön". Nem szabad sokáig kavargatni, mert akkor nem lesz laza a kenyér. Ezt 2,5 órán át kelesztem. A sütőt előmelegítem 250 fokra egy jénaival együtt. A megkelt tésztát (az állaga lágy, galuskaszerű) egy lisztezett deszkára teszem, kicsit kihúzom, a széleit behajtogatom, és a forró jénaiba teszem, amire rárakom a fedelét. Máris mehet a sütőbe. Fontos, hogy a tésztát se nagyon "piszkáljuk", különben nem lesz szalagos. 30 percig fedővel sütöm, 250 fokon. Ezután leveszem a fedőt, így sütöm 25 percig. Ilyenkor kb 220 fokra állítom a sütőt, hogy ne égjen meg a kenyér héja. (A belsejének kell ennyi idő.)

Hát ennyi. Érdemes kipróbálni, én nagyon örülök, hogy ráakadtam erre a receptre.

Próbálkozások a konyhában

Be kell vallanom őszintén, hogy nem vagyok egy mintaháziasszony. Ennek persze több oka is van, de mindenképp köztük szerepel az a tény, hogy bizony elkényeztettek. Nagymamám és Anyukám mindketten kiválóan sütnek, főznek, mi pedig jó étvággyal elfogyasztjuk. Ez a helyzet nemcsak kényelmessé tett, de meg is nehezítette az önálló próbálkozásaimat. Szerettem volna az otthoni ízeket reprodukálni, persze elsőre sosem sikerült. Aztán jött az állandó telefonálgatás, hogy mit és mennyit és mikor és meddig...
Már kicsit jobb a helyzet, de még mindig van mit csiszolni rajta. Újabban olyan dolgokkal próbálkozom, amit otthon nem szoktak készíteni, így legalább ráfoghatom a receptre, ha nem sikerül. :)

Tegnap birsalmalekvárt főztem. Kicsit savanykás lett, de mint tudjuk, úgysem tesz jót a sok cukor. :)





Egy ideje (kb. 3 hete) én sütöm a kenyeret. Persze dagasztás nélkül, nagyon egyszerűen, de az eredménnyel elégedett vagyok.



Lassan kezdem magam igazi háziasszonynak érezni! :)

Ajándék

Jelentkeztem Latinka ajándékláncába. Hosszú viszontagságok után végre megkaptam a várva várt csomagot Amandától (hála a Magyar Postának)! Nézzétek, milyen szépségeket kötött nekem! A tartót is tőle kaptam!


És ez még nem minden! A csomagban lapult pár darab dísztök, ami azóta a nappalinkat díszíti. Sőt, nagyon finom teát is kaptam még, ez különösen is jól esik mostanság a hideg, szeles őszi napokon!
Köszönöm, Amanda! :)

Táskát

... varrtam. Már régen elkészült, de azért nem mutattam, mert bármikor próbálkoztam, sosem voltam képes jó képet készíteni róla. Nagyon bosszant a dolog. Így hát arra kérlek Benneteket, képzeljétek el, hogy a színek sokkal élénkebbek (Ikeás anyagok, ha ez segít:)), a táska kicsit nagyobb az A/4-nél, belül 4 zsebe van, zippzárral záródik. Praktikus jönni-menni vele az iskolába. (Aki rendszeresen figyelemmel kíséri a blogomat, emlékezhet rá, hogy varrtam már tavasszal egy hasonló táskát ugyanezzel a technikával. Nos, azt elajándékoztam a Keresztmamámnak, aki szintén az iskolai célokra használja. :))

Nem bírom abbahagyni

Most tanári zsebkönyvre való borítót gyártottam. Úgy érzem, elkapott a gépszíj, még éjjel is különböző borító-ötletek keringenek a fejemben! De ígérem, hamarosan mást is mutatok! :)
(Egyébként jól esik látni, hogy a kollégáim értékelik a varrományaimat, és nap mint nap használják is!)

A múltkor készült lila borító egy kis átalakításon ment keresztül a tulajdonos kérésére. Nagyobb virágot szeretett volna, de sajnos csak a középsőt tudtam megnövelni, különben takarták volna egymást. Ezen kívül kicsit nagyra sikerült az eredeti verzió, így bontás, vágás, szegés következett. Na, ennyi idő alatt akár teljesen újat is varrhattam volna...

6.b-nek

is készült egy naplóborító. Már 4 osztálynak alkottam, van még kb. 40. Hát igen, ez egy óriási iskola. :)

Kezdődik az iskola

Már az előző bejegyzésből is kiderült: nálam mostanában minden az iskola körül forog. Még a varrományaim is.

Az egyik naplóborító az én osztályomnak, a másik az 5.a-nak készült. Kíváncsi vagyok, kitaláljátok-e, melyik kié!